Loading...

Szlovákia

Szepesmindszent

Erdély

Bögöz

Erdély

Székelyderzs

ELFELEDETT TUDÁS – HARCOSOK ÉS NŐK PÉLDAKÉPE

A világon egyedülálló dolog maradt ránk őseinktől. Egy olyan eurázsiai ábrázolásmód, mely teljesen elterjedt az egész Kárpát-medencében, sőt Itália (Nápoly, Altomonte) egyes területein is! Ez nem más, mint Szent László legendája a leányrabló kunnal. Valójában egy komplex szimbolikai rendszer, melyet a XIII. századtól XV. század első feléig megfestettek templomainkban, kódexeinkben. Egyes sztyeppei eredetű, keleti elemek megmaradtak az egyházi mintakincsben, s egységes, következetesen ismétlődő jelenetekből áll a legendaciklus. Középpontban Szent László királyunk áll, aki példaképül szolgált az állandóan hadakozó magyarságnak, székelyeknek, s hitével, személyiségével beragyogta a XI. század Európáját. Európa szerte híres uralkodónk évszázadokig követendő lovagi ideál volt a férfiaknak, s a nők számára pedig az elrabolt leány adhatott erkölcsi mintát, aki a freskók tanúsága szerint egyre nagyobb szerepet játszott a történelmi pillanatban (kerlési, vagy cserhalmi csata), s változásaival talányos főszereplője a szimbólumcsoportnak.

Szent László királyunk legendaciklusának freskóit tanulmányozva és a székely középkor tudományos kutatása közben jöttünk arra rá, hogy nincs egységes adatbázisa e mintakincsünknek. Székelyföldön kiemelkedően magas e falképek aránya, a történelmi Magyarország határain belül Felvidéken (ma Szlovákia) található még hasonló számban. Érdekes feltevés, hogy szándékos a határ menti területeken a gyakoribb elterjedése. 8 ország (a történelmi Magyar Királyság világháborúk után elcsatolt területein) összesen majd 70 helységében találkozhatunk templomaink falain e témával.

Digitális adatbázist nem hozott még létre senki, csak könyv formátumban léteznek e munkák. Ráadásul a falkutatások során számos freskó került a napvilágra, vagy megújult a restaurátorok keze által. Szükségesnek tartjuk a megfelelő szintű ismeretterjesztést, célunk a fiatalabb generációk megnyerése és a tudományos kutatók megszólítása egyaránt. E weboldallal akarunk méltóképpen megemlékezni ezen elfeledett jelképekről, s az újabb, aktuális kutatási eredményeket is igyekszünk bemutatni.


KUTATÓK ÉS NÉZŐPONTOK

Számos kitűnő kutató már az 1880-as évektől kezdve (Huszka József, Nagy Géza) majd egy nagyobb szünet után 1980-as évektől (pl. László Gyula, Jankovics Marcell, Kerny Terézia, Hoppál Mihály, Jánó Mihály, Jékely Zsombor) 2008-ig elvégezte a falképek magas szintű feldolgozását, ismeretterjesztő és tudományos könyvek kiadását, vagy kiváló tanulmányokkal gazdagították művészettörténetünket.

A Szent László-legenda falképeit számos kiváló kutató elemezte már, többféle szemszögből. László Gyula professzor volt az úttörője, valószínűleg azért érintette mélyen e téma, mert székely származása (Abásfalván, Udvarhelyszéken született) révén jól ismerhette freskós templomainkat. Ő volt az, ki szisztematikusan bemutatta 1993-ban megjelent A Szent László-legenda középkori falképei c. könyvében az akkor ismert falképeket, jelentéstartalmukat, szimbólumrendszerüket. Ő az, aki keleti gyökereket vélt felfedezni az ábrázolásokban, egy eurázsiai mintakincsnek tartotta, amelyben a fény és sötétség harca jelenik meg.

Jankovics Marcell már korábban, 1987-ben (majd 2006-ban újra) megjelentette könyvét e témában (Csillagok között fényességes csillag), azonban László Gyula professzor hathatós segítségével, lektorálásával. Jankovics igazi jelképkutatóként izgalmas következtetéseket von le, többek között, hogy egy igazi csillagmítosz emlékét őrzik a falképek. Egyes részletek akár csillagképeket is ábrázolhatnak, s a meghatározott jelenetekben a ciklikus természeti erők (fény-sötétség harca, évszakok váltakozásai) és emberi erények, sorsvonások (szerelem-halál) megszemélyesített alakjait láthatjuk.

Székelyföldön Jánó Mihály az, aki monográfiát írt (Színek és legendák, 2008) a falképek kutatástörténetéről. 2007-ben megjelentetett tanulmányában azt ecseteli, hogy a legendák, krónikák részletei szorosan kapcsolódnak a falképekhez. Ilyen például a Thuróczy-krónikában is említett moldvai hadjárat csodája, amikor Szent László királyunk feléled és a csata közben megjelenik feje felett Szűz Mária alakja. Jánó Mihály szerint (ruhája, köpenye) felsejlik a bögözi falképeken. Érdekes párhuzamokat von a kutató nyugat-európai művészetben ismert ábrázolással, például a „szív felajánlása” jelenettel, mely a kilyéni, csíkmenasági freskókon is jól látszik. Fontosnak tartja még, hogy a Szent László-legenda falképei a templomok felső regisztereiben vannak elhelyezve, ugyanakkor az alattuk lévő keresztény szentek, mártírok, vagy éppen Krisztus életéből vett jelenetek analogikus sorrendben követik a Szent László-legenda jeleneteinek képsorát.

Jékely Zsombor művészettörténész a falképek széleskörű elterjedésének okát az Anjou-ház propagandisztikus törekvéseiben látja. Ugyanis vitathatatlan, hogy Károly Róbert és I. (Nagy) Lajos királyunk alatt készül a legtöbb freskó. Szükséges volt számukra az Árpád-ház katonaszentje, lovagkirálya, akinek felmagasztalásával saját hatalmukat legitimálták.

Vargyas Lajos és Hoppál Mihály pedig kimutatta a belső-ázsiai török népek mitikus, hősi énekeiben fellelhető motívumokkal való kapcsolatát, a táltos hagyományokhoz (sámánok birkózása) és a Molnár Anna balladájával rokonítható leányrablást és pihenés (fejbenézés) motívum magyar (keleti) sajátosságait.



KIADVÁNYOK

Madas Edit, Horváth Zoltán György (2008): Középkori prédikációk és falképek Szent László királyról. San Ladislao d'Ungheria nella predicazione e nei dipinti murali. 464. old. Romanika Kiadó, Budapest
Hankovszky Béla, Kerny Terézia, Móser Zoltán (2000): Ave Rex Ladislaus. Paulus Hungarus - Kairosz, Budapest
Gyöngyössy János, Kerny Terézia, Sarudi Sebestyén József (1995): Székelyföldi vártemplomok. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 5. szám, Budapest
Jankovics Marcell (2006): Csillagok között fényességes csillag. A Szent László legenda és a csillagos ég. Méry Ratio Kiadó, Helikon, Budapest
Jánó Mihály 2007: Kire nyilaz a kun? In: Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/1. Veszprém, 417-423.
Jánó Mihály 2008: Színek és legendák. Sepsiszentgyörgy.
Jánó Mihály (2015): A szív felajánlása - A kun szokatlan gesztusa a Szent László-legenda falképciklusában. Certamen II. Előadások a Magyar Tudomány Napján az Erdélyi Múzeum-Egyesület I. szakosztályában. Kolozsvár.
László Gyula (1993): A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám, Budapest
Madas E., Török L., Vargyas L. (1980): Athleta Patriae. Tanulmányok Szent László történetéhez. Szent István Társulat Kiadó, Budapest
László Gy. (1974): A népvándorláskor művészete Magyarországon. Corvina, Budapest
Magyar Zoltán (1996): „Keresztény lovagoknak oszlopa” (Szent László a magyar kultúrtörténetben). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
 
Klima László 1993: Fehér és fekete: Duális társadalmi struktúrák a népvándorlás kori népeknél. HOMÉ 30-31, 115-126.
Bertényi Iván (1996): Szent László kultuszának Anjou-kori történetéhez. Századok, 1996. 985-989. old.
Marosi Ernő (1984): A középkori művészet nyelvi funkciója. Művészet, XXV, 5. sz. 8-11. old.
Mezey László (szerk.) (1980): Athleta patriae. Tanulmányok Szent László történetéhez. Budapest

A SZENT LÁSZLÓ LEGENDA FALKÉPEI, SZIMBOLIKÁJUK

Történelmi háttere a falképeknek az 1068-ban zajlott kerlési (más szakirodalomban cserhalmi) ütközet, melyet Salamon királyunk és László herceg vívott a betörő úz-besenyő (a hagyomány kunnak mondja őket) lovasokkal. Számos középkori forrás megemlékezik a csatáról, a leányrabló „kunnal” folytatott párviadaláról és Szent László győzelméről:

  • Magyar Anjou Legendárium (1320-1340)
  • Mügeln Henrik krónikája (1342-82)
  • Képes Krónika (1360-as évek)
  • XV. századi vers
  • Thuróczy-krónika (1488)
  • Bonfini (1497)
  • Érdy-kódex (1527)

„Szt László herceg meglátott egy pogányt, aki a lova hátán egy szép magyar lányt hurcolt magával. Azt gondolta tehát Szt László herceg, hogy ez a váradi püspök leánya, és ámbár nehéz sebben volt, mégis nagyhamar üldözőbe vette lova hátán, melyet Szögnek nevezett. Midőn azután lándzsavégre megközelítette, semmire sem ment vele, mert az ő lova már nem iramodott gyorsabban, amannak lova sem maradt vissza semennyit sem. Így mintegy kartávolság volt a lándzsa hegye és a kun háta mögött. Rákiáltott tehát Szt László herceg a leányra és mondá: szép húgom, fogd meg a kunt övénél, és vesd magad a földre! Az meg is tette. Mikor a földön hevert, Szt László herceg közelről át akarta szúrni lándzsájával. A lány ekkor nagyon kérte, ne ölje meg, hanem bocsássa el... A szent herceg ezután sokáig vívott a férfiúval, majd elvágta inát és megölte... De az a lány nem a püspök lánya volt...”

(Képes Krónika)

A Képes Krónika történéseivel összhangban vannak a templomokban megfestett falképek jelenetei, ezek pedig a kivonulás (áldás), csata, üldözés, birkózás, lefejezés, pihenés-fejbenézés. Minden jelenetnek fontos szerepe van, de nem mindenhol akadtak teljes képsorra a kutatók. A Szent László-legenda falképei egy komplex szimbólumrendszer, amely egyesíti az ősi, sztyeppei, epikus motívumokat és a keresztény szentek eszmevilágát. Ráadásul egy magyar legenda tanúi, mely Európában egyedülálló jellegzetességeket mutatnak. Az sem lehet véletlen, hogy 69 helységben 41 alkalommal festik a templom északi falára, s a regiszterekben legfelül foglal helyet, azaz elsőként e témát rendeli meg az adott közösség. Számos keleti párhuzamot lehet vonni, amelyek több ponton kapcsolhatóak a legendaciklus jeleneteivel:

Az Altaj vidékén fellelt Kr.e. VI-I. század közé datált szkíta veretek és övcsatok a pihenésjelenettel szoros párhuzamot mutatnak. A vereten fák tövében a leány ölébe hajtja fejét egy harcos, mögötte egy másik 2 lovat tart. A leány a másik harcos felé néz. Hasonlóan Molnár Anna balladája a magyar kultúrában szintén tartalmazza a hölgy elrablását és a pihenésjelenetet. A bántornyai falképen éppen a kun az, aki a leány ölében pihen a csata előtt! Példaképpen lehet még hozni az életfák fontos szerepét, hiszen ahogy megjelennek a szereplők mögött, formájuk, színük, változásaik összhangban vannak László herceg és a kun alakjával. Még a Thuróczy-krónika ábrázolásában is fellelhető a kun lova mellett elszáradó fa motívuma, amely egyben a kun halálát jelképezi.

Észak-Kínában, az Ordos vidékén talált bronzveret (Kr. sz. datált) birkózásjelenete (életfákkal, lovakkal) Szent László kunnal való birkózásjelenetével mutat nagy rokonságot. A sámánok állatalakban való birkózása ismert mind az eurázsiai lovas népeknél, mind a magyar néprajzi kutatásokból. Előfordul több falképen is, hogy a főhősök lovai is küzdenek egymással (Gelence), melyeknek színe két minőséget jelöl: a fehér a fényt, a barna a sötétséget. Székelyderzsen él még a szóbeli hagyomány, miszerint valójában a Fény (Szent László) és a Sötétség (kun) harca bontakozik ki valójában.

Egy permi szogd ezüsttálon (Ermitázs, VII-VIII. század) halhatatlanok küzdelme és fegyverpróbája analógiákat mutat az üldözésjelenet részleteivel. A jelenetben egyik hős lándzsával támad, a másik íjjal lő ellenfelére, azonban egyiknek sem történik semmi baja, eltörnek a fegyverek, sebezhetetlenek. A Szent László felé zúduló nyilak sem ártanak neki, s hiába döfi át több freskón (pl. Kakaslomnic, Kilyén, Rimabánya, Gelence, Karaszkó) a kun nyakát, vagy mellkasát lándzsájával, a küzdelem folytatódik. Hősök és kiválasztottak harca ez, csak az antik görög és sztyeppei kultúrkörben is ismert Achilles-ín elvágása után győzhet a Szent László herceg.

Az Európában igen elterjedt Szent György-ábrázolásokban is meglelhetjük a rokonságot. Ugyanis a lándzsa ugyanúgy átjárja az ellenséget (sárkányt), mint a kun testét, az pedig tüzet okád. A falképeken (Székelyderzs, Kakaslomnic, Homoródkarácsonyfalva) előfordul, hogy a kun is tüzet okád (vagy rontást?), amely a vöröses színek mellett kiemeli az ún. diabolikus jegyeket. Mindkét történetben megtörténik a (király)leány elrablása majd megszabadítása. László királyunknak és Szent Györgynek szintén fehér a lova, égi segítséget kap mindkettő angyal, Szűz Mária, vagy megszentelt fegyver formájában. A Szent György-legenda ismert magyarázata a fény és sötétség harca, s egyben az idő kerekének örök körforgása, az új tavasz kezdete.

Bibarcfalva

Református temploma a 14. század elején épült fel, a 15. század elején gótikus stílusban átalakították. 15. századi freskók díszítik, melyek közül az északi falon látható a Szent László-legenda jelenetsora.

Bögöz

Bögöz 13. századi eredetű templomában a Szent László legenda falképei láthatóak. A képeket 1898-ban Huszka József fedezte fel.

Csíkmenaság

Csíkszentmihály

A Csíkszentmihály faluközpontjában álló XIV. századi gótikus templom renoválása alkalmával, az 1930-as években kerültek elő a falfestmények. A templom északi oldalán látható falképek, a Szent László-legenda és keresztre feszítés a XVIII. századi átépítések miatt csak töredékeikben láthatóak.

Erdőfüle

Gelence

A gelencei Szent László-legenda ábrázolása a legrégebbi és legértékesebb erdélyi freskók egyike.

Gidófalva

Homoródkarácsonyfalva

Homoródszentmárton

Kökös

Karaszkó

Kraskovo is a village and municipality in the Rimavská Sobota District of the Banská Bystrica Region of southern Slovakia. Most important sightseeings are late gothic evangelical church with renaissance paintings in interior and a wooden belfry from 1657.

Kokaslomnic

Kokaslomnic templomaiban gyönyörűen, majdnem szinte teljesen épen maradtak meg a Szent László-legenda festmények.

Laskod

A Szent László legendák egyik legszebbikét őrzi a laskodi református templom. A Szent-László legendát a déli fal alsó sávjában festették meg. A narratíva jobbról, balra halad és három jelentből áll.

Liptószentandrás

A templomhajó falán, XIV. századi freskón pazar lovagi felvonulás látható egy várbeli kéttornyú templom felől.

Maksa

Necpál

A hajó északi falán, ám a templom jelenlegi boltozata felett, a padlástérben csatajelenetek láthatók, amelyek feltehetően, de nem egyértelműen a Szent László-legenda részletei.

Ócsa

13. századi román stílusú, háromhajós, kereszthajós bazilika, amely a premontrei rend számára épült, a román kor legértékesebb fennmaradt magyarországi alkotása. Északi falán a Szent László-legenda falképsor néhány részletét lehet látni a szentélyben

Oklánd

Rimabánya

A Szent László-legenda XIV. századi freskóciklusa a templomhajó északi falán, a karzat felett található úgy, hogy az utolsó jelenet, az elég töredékes Megpihenés már a diadalívre került.

Sepsibesenyő

Sepsikilyén

Szepesmindszent

A Mindenszentek tiszteletére szentelt gótikus temploma 1260 körül épült, a 14. században hajóval és toronnyal bővítették, 1402-ben átalakították, ekkor készültek freskói is. A korai templom Szent László-legenda freskói egy későbbi átépítéskor a padlásszintre kerültek.

Szacsva

Szászivánfalva

Szentmihályfa

Székelydálya

Székelyderzs

Türje

A türjei prépostági templom az elmúlt évtizedben különleges fölfedezés színhelye lett: „Szent László-legenda” freskót találtak a templom északi falán.

Tereske

Tereske bencés apátsága és román temploma a 11-12. században épült. Az északi falon látható Szent László-legenda falképsorának utolsó négy képe a 13. században, a felvonulás és ütközet a 14. század végén készült.

Vitfalva

A római katolikus temploma a 13. században épült, a 18. században barokk stílusban építették át. Freskói a 14. században készültek, melyek egyike a Szent László legendát ábrázolja.

Vörösalma

A település templomát Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelték fel, majd Szent András templomként említik. 1714-től Szent Márton a vörösalmai templom titulusa. Szent Lászlót ábrázoló freskói a 14. században készültek, ma a padlástérben láthatóak, akárcsak Necpálon és Szepesmindszenten. A vörösalmai freskóciklus a legkorábbiak közül való, ezért is sajnálatos, hogy csak részleteiben maradt fenn.

Zsegra

A falut oklevél 1245-ben említi először Sygra néven. Története szorosan kapcsolódik a szepesi vár történetéhez, melynek uradalmához tartozott. Királyi birtok volt, majd 1464-től a Szapolyai családé.


Bízzon bennünk, nem küldünk spam leveleket

Elérhetőség

Hívjon bennünket
+40 746 034 447
Postai címünk
Arany Griff Egyesület, Székelyudvarhely
Lépjen kapcsolatba velünk